skip to Main Content
+36 20 991 7272 revierik@gmail.com

Miért ítélkezünk?

Nemrégiben az Economist című újságban olvastam egy cikket, ami arról szólt, hogy a legtöbb ember sokkal jobbnak értékeli magát másoknál. Eddig is tapasztaltam, hogy sokan többnek, jobbnak, okosabbnak hiszik magukat, és ezt előszeretettel hangsúlyozzák is azzal, hogy kioktatnak vagy épp lekicsinylenek másokat, de ez az írás meglepő tényeket tárt fel. Rabokkal készítettek ugyanis felmérést, akik azt gondolták magukról, hogy megbízhatóbbak, tisztességesebbek, kedvesebbek, mint az átlag. Egyedül a törvénytisztelet tekintetében nem értékelték magukat magasabbra, de azért ebből a szempontból is legalább egyenlőnek tartották magukat a többi, nem börtönviselt embertársukkal.

Miért van szükségünk a „jobb vagyok nálad és ezt be is bizonyítom” effektusra?

A kritizálás, mások megítélése, a saját értékeink túlzott hangsúlyozása nem más, mint elnyomott harag, szeretethiány. Az ok gyerekkorunkból jöhet: nem kaptunk elég szeretetet, ezért úgy érezzük, el kell fednünk bizonytalanságunkat, sérülékenységünket, szégyenünket, fájdalmainkat. Gyerekként megtanultuk, mást kell mutatnunk, mint amilyenek valójában vagyunk. Önvédelemből kialakítottunk egy hamis „én”-t, megteremtettük önmagunk idealizált képét. Ahogy az űrhajósok viselik szkafanderüket az űrben uralkodó több száz fokos hideg ellen, mi úgy vesszük magunkra a gyengeségeinket elfedő tulajdonságokat, csak hogy minél szerethetőbbek legyünk. Hazudunk magunknak és mindenki másnak is: nagyzolunk, drogokhoz fordulunk, ráállunk a pénzkeresésre vagy épp trófeákat, állandó visszaigazolásokat gyűjtünk. Egyfolytában kontrollálni akarjuk környezetünket. Az állandó kritizálás is ide tartozik, mert egy ugyanilyen „jobb vagyok nálad” érzését kelthet. Ha valaki mást kevesebbnek, rosszabbnak állítok be önmagamnál, akkor nagyon könnyen érezhetem azt, hogy én több, jobb, különb vagyok nála. Gyakorlatilag azonban ezekkel a stratégiákkal elszakítjuk magunkat a valóságtól, saját igazi érzéseinktől és a külvilágtól is. A hatás pont az lesz, amitől annyira féltünk: nem leszünk szerethetőek! Hamis, kritizáló, becsmérlő, kioktató emberként tényleg nem…

 

Back To Top