skip to Main Content
+36 20 991 7272 revierik@gmail.com

A munkahelyi tanácsadás „haszna”

Michael Carroll (1996): Workplace Counselling című könyve arról az időszakról szól, amikor a tanácsadás valóban elkezdett terjedni és rendkívül sok statisztikai adattal is rendelkezik az adott korról. A 90-es években a tanácsadás már nem csak Európában, Amerikában, hanem már Afrikában is teret kért magának. A 90-es években a tanácsadás hirtelen népszerű lett, Carroll könyvében szereplő statisztikai adatok pedig megmutatják, hogy miért. A miértek ma is aktuálisak, vagy még aktuálisabbak, mint akkor.

A mai munkahelyek egyre több munkahelyen töltött időt követelnek meg, továbbá a legtöbb munkavállaló azt is érzi, hogy fontos, hogy állandó jelenlétet mutasson a munkahelyén, mintha, egyébként magánélete nem is lenne. A stressz szintje – többek között ezért is – rekordokat döntöget.

Már több, mint 20 éve is, legalábbis egy Angliában végzett nemzeti felmérés szerint, amit a Daily Telegraph nevű újságban 1995 szeptember 11-én tettek közzé, a munkavállalók harmada nem érzi azt, hogy biztos a munkahelye éppen ezért félnek szabadságot kivenni, és akkor is bemennek dolgozni, ha betegnek érzik magukat, csupán azért, mert attól tartanak, hogy elveszíthetik a munkahelyüket, ha másként cselekednének. Ez két szempontból is veszélyes a cég termelékenységére nézve: egyrészt folyamatos stressz alatt vannak a munkavállalók, aminek hosszú távon pont, hogy a termelékenység, hatékonyság visszaesése lesz az ára, másrészt a szabadidő hiánya felborítja az egyén mentális és testi egyensúlyát is. Ami mostanra még inkább igazzá vált.

A felmérés egyébként azt is kimutatta, hogy a munkahely elvesztésétől való félelem évről évre jelentős mértékben nőtt. Az angliai nemzeti felmérés 2 éves időtartamot vizsgált és 70%-os növekedést tapasztalt ebben a tekintetben. Kiderült továbbá az is, hogy a dolgozók 44%-a fél bármiféle kritikát megfogalmazni főnöke felé, amit szintén terheli az egyén lelki életét. Azért említem ezeket a viszonylag régi adatokat, mert a szerző szerint ez volt az az időszak, amikor kezdtek arra odafigyelni, és összefüggéseket látni a munkahelyi termelékenység, és a munkavállaló mentális egészsége között. A szerző, Michael Carroll azt mondja, hogy ebben az időszakban (a kilencvenes években) nemcsak a munkavállalók küzdöttek azzal, hogy a stresszre, félelmükre megfelelő megoldást találjanak, de ekkor már a munkavállalók, és egészségügyi szakemberek is küzdöttek azért, hogy megfelelő megoldást találjanak a munkahelyi stresszre és a stressz elkerülhetetlen következményeire. O’ Leary és Cartwright és Cooper (Idézi Carroll, 1996) szintén ebben az időszakban elkezdte dokumentálni a mentális problémákat a munkahelyeken:

  • 5 ből 1 ember mentális problémával küzd a munkahelyén.
  • Ennek eredményeként minden évben 90 millió munkanapot veszítenek a munkavállalók.
  • A munkahelyi hiányzások valós okaként a munkavállalók több, mint fele érzelmi, magánjellegű problémát, illletve a stresszt jelölte meg.
  • A betegszabadságok 30-40%-a a stressznek és különböző mentális problémáknak, betegségeknek köszönhető.
  • Az alkoholfogyasztás következményei akkori értéken 2 milliárd fontba kerültek az államnak, ebből 1 milliárdot a munkahelyek könyvelhettek el veszteségként.
  • A munkaerő 20%-a saját személyes problémái miatt nem tud megfelelően teljesíteni.

Számos okat van, hogy miért érdemes a munkáltatóknak odafigyelni a dolgozókra, de szembeötlő a statisztikai adatokból, hogy a munkavállalók testi-lelki jóléte végül profitot jelent.

Korábbi törekvések

Természetesen már a 90-es éveknél korábban, 1920 körül is volt kísérlet munkahelyi tanácsadásra, nyilvánvalóan nem abban a formában, mint mostanában. Az első tanácsadási programra való kísérlet a Ford-nál volt 1914-ben. 1920-as évek előtt a New Yorki Műszaki Alapítvány bízott meg egy kutató céget, hogy végezzen felmérést a dolgozóknál előforduló érzelmi problémákról. A Metropolitan Életbiztosító 1922-ben, majd az R.H. Macey nevű cég 1924-ben teljes munkaidőben a cégeknél dolgozó pszichiátert alkalmazott. 1948-ban indult be az első munkahelyi problémákra specializálódott pszichiáter képzés. Bár az 1960-as években is többnyire a munkahelyre „nem illő alkoholista, vagy egyéb súlyosabb problémával küzdő emberek munkahelyre újraintegrálása volt a cél, egyre többen jelentek meg a tanácsadói területen, a pszichiátereken kívűl, szociális munkások, jogi szakértők is. Így egyre inkább kitágult a tanácsadási terület is a 1960-as, 70-es, 80-as években. Már jogi, gazdasági kérdésekben is segítették a munkavállalókat, valamint megjelentek az egyszemélyes enyhébb problémával tanácsadóhoz forduló esetek is. (Carroll, 1996)

Felhasznált irodalom:
Carroll M., (1996), Workplace Counselling, SAGE Publications Ltd., London, p.1-8

Back To Top